Na közben eszembe jutott hogy erről kéne irnom mielőtt teljesen elfelejtem ezt is..
Szóval múlt hét pénteken szabadnapom volt és akartam valamit csinálni, de mimivel csütörtökön megint elcsábítottak inni, nehezen ment a kelés. Jóci azt mondta mikor kérdeztem hova menjek ami közelvan és még belefér hogy inkább maradjak otthon főzzek vasaljak,...stb
Persze én kitaláltam hogy ez lesz az a nap amikor megnézem a közeli nemzeti parkot ahova már régóta elszerettem volna menni. Fogtam magam és felszáltam a vonatra, persze jegy nélkül, LOWbudget van és egyébként is fölösleges...
Nagyából már otthon kiterveltem de azért nem kicsit jött jól a térkép a telefonomon, hihetetlen de a főbb ösvények is rajta vannak. Szóval az idő szép volt de nagyon késő lett mire Waterfall ba értem, olyan 4:30 körül vetettem be magam a dzsungelbe, ami azért annyira nem volt az mint ahogy képzeltem mert kb 20 éve volt egy nagy tűz és emiatt ez egy fiatal bozótos. Kb 500 méter után azonnal találtam egy kis termeszvárat amit azonnal le is fotoztam mivel ez volt életem első termeszvára :D, meg is turkáltam kicsit őket hogy megbizonyosodjak róla tényleg termeszek lakják e.
Aztán mentem tovább és észrevettem, hogy a bozótban hasonló vadcsapások vannak mint otthon, és akkor kezdtem sejteni hogy itt bizony nagyobb állatok is élnek nem csak echidna (amivel már egy korábbi barangolásom alkalmával találkoztam a North Head-en, azt hiszem arról sem rtam, súlyos hiba, tudom, de képet azt csináltám róla mivel ez volt életem első echidnája :D)
Aztán elég gyorsan meg is találtam a homokban a nyomát az állatnak, kenguru! egyértelműen kenguru nyom volt, le is fotoztam mivel ez volt életem első kengurunyoma a homokban :), ahogy masíroztam tovább azon gondolkozva vajon a kígyók ebben az évszakban és napszakban éppen mit csinálhatnak, feltűnt néhány kráter formájú valami az útmentén ami azóta sem tudom hogy mi, valamilyen rovar csinálhatta, ezt még meg kell fejteni, képeket majd feltöltök, mivel le kellett ezeket is fotoznom, hiszen ezek voltak életem első útmenti rovaralkotta agyagkrátereim. :D
Ez után egy hosszú 4-5 kilométeres szakasz következett egy viszonylag széles uton ami összevissza kanyargott a dombok között, később találtam egy táblát hogy ez egy tűzoltó út azért olyan széles. Közben találtam táblákat amiken voltak távolságok a következő vizesésig ezekből következtettem a lehetséges menetidőmre és rájöttem hogy ha elkezdek futni el tudok jutni Heatcote ba, najó csak sejtettem. Szóval majdnem végig futottam közben szines nagy papagájok röpködtek felettem, kétszer :D
Mielőtt eljutottam volna a vízeséshez, az egyik útmenti tisztáson észrevettem egy viszonylag nagy barna izét, kenguru! Csak bambultunk egymásra amig elővettem lassan a kamerát, hagyta hogy lefotozzam(mivel ez volt életem első vadon élő kenguruja), aztán ahogy közelebb mentem, elugrált, később réjöttem hogy videót kellett volna csinálni, de annyira érdekes volt ahogy ugrált hogy csak bambultam, amikor mentem tovább hallottam hogy a bokorban nagy zajjal egy másik is elugrált.
A vizesésnál táborozo gyerekeket és egy újabb táblát találtam, a gyerekek nem nagyon foglalkoztak velem, a vizesésről meg nagyon nehéz képet csinálni ha a tetején állsz szóval nem igazán értékelhető. A tábla viszont annál értékesebb volt kiderült róla hogy nem kell visszafordulnom mert Heatcote közelebb van mint Waterfall, persze a nap már ment le, nagyon...szóval kicsit parássá vált a dolog.
A vizesés után az ösvény egészen szűk lett, és már nem az szellős bozótos volt hanem komoly erdő nagy fákkal bokrokkal, és emiatt el is kezdtem parázni, nem amiatt hogy nem találok ki az erdőből hanem hogy kigyóra lépek, de szerintem ez alaptalan volt este felé már szerintem elvonulnak a melegedő kövekről vadászni valamerre, meg van elég energiájuk arrébb menni ha hallják hogy jövök, és mivel futottam kellett hogy hallják. a másik ami miatt lehet parázni azok a pókok, de szerencsére egy sem szőtte fejmagaságba az ösvény főle a hálóját. :)
Most látom hogy google mapsen végig lehet látni az ösvényt amerre jártam.
Szóval később még találtam egy pár nagyon szép tavat a hegyek között, egy kis patak duzzasztott őket, valamilyen Pools volt a neve de nem emlékszem, aztán pedig sokat kellett visszamászni de sikerült, megcsináltam, 2 és fél ora alatt kb 10 km, egyharmada szürkületben :D, mire Heatcote ba értem már sötét volt. Heatcote és a pools között volt egy nagyon szép szakasz, ahol a hegyoldalban vezetett az ösvény a sziklán, és közben a helyi varjak nagyon fura inkább félelmetes hangját lehetett hallani. Parás volt.
Ja menetközben találtam hatalmas hangyákat amik állitolag nagyon nagyot tudnak csipni, és vadul támadni akartak mikor fotoztam őket, mivel ezek voltak életem első vadonélő hatalmas támadókedvű hangyái.
Kezdek nagyon éhes lenni túl késő van sok idő egy ilyet megirni, de mivel rég nem irtam megérdemlitek.
Üdv
T
T
