Már régen nem posztoltam, azért gondoltam irok valamit, de különösebb esemény nem volt, ezért a furcsa cím.
A sikerült a melóhelyen heti 4 napra redukálni a beosztásomat, szoval marad 3 nap a H-K-Sz amikor tudok melot keresni, vagy beachre menni vagy ilyesmi, igy azért már tárhető lesz, már ha éppen nem arra gondolok hogy a csoportársak a suliból éppen bulizni mennek, ahogy azt a normális emberek teszik néha a szerda és vasárnap közti intervallumban valamikor.
Ezen a héten ki is használtam a napokat és megprobáltam felkeresni egy két magyar helyet itt Sydneyben hogy mégis tudnak e valamit nyujtani nekem :D
Az első hely amit megnéztem hétfőn, még zárva volt, kivolt irva hogy kedden nyitnak szabadság miatt. Azért körülnéztem az utcban ha már arra voltam (Norton str.) és egy csomo olasz kávézot meg éttermet találtam, de még a mozi is olaszos volt mert, menüben lehetett kapni egy pohár bort nagypopcornnal :D
Találtam egy helyet ahova ki volt irva hogy embert keresnek, de aztán megláttam hogy be van csusztatva az ajtó alatt két önéletrajz, és ahogy olvastam, láttam hogy két olasz gyerek az Abilityből, ilyen az én szerencsém, nyilván pket fogják választani ha kettőnk közt kell választani.
Aztán találkoztam is velük feljebb az utcán, mert emlékeztem a fejükre a suliból. Eddig sem szerettem az olaszokat és ez csak erősödik... :)
MÁsnap visszamentem a magyar palcsintázóba(pancake bar), és már felvoltam készülve a legrosszabra mert a Joci mondta hogy parasztok, és tényleg.
Bementem, az első embertől a kávégépnél megkérdeztem hogy mivan, merre van a manager, persze angolul, és aztán mentem hátra majd magyarul folytatam, erre elkezdett befelé üvöltözni hogy hááá mé nem mágyárul szoláltám meg? He? Hát mi csak magyarul beszélünk itten, kb ez volt a stilus
Mondtam hogy ki vagyok mi vagyok, meg hogy van e valami, erre az volt kérdés milyen fizikai munkát tudok végezni....
Odadtam az önéletrajzom és eljöttem...mondták hogy majdhivnak ha van valam...:)
Teljes i
Szerdán elmentem egy másik étterem de az is zárva volt, és nem volt kiirva mikor nyit, de nagyon jopofa volt belülről. Corner 75, vagy mi volt neve.
Amig ott fotoztam az éttermet kivülről, jött egy öreg bácsi, persze autóval, és azt gondoltam magyar, és ráköszöntem egy jónapottal , de nem értette, és kérdeztem hogy akkor ausztrál e meg hogy tud e magyarul. Persez Ozzy volt, vagy hazudott :D, de nem nagyon tudott nekem segiteni hogy mikor fog kinyitni, szemmel láthatólag ő is meglepüdtt hogy zárva van.
Aztán nagyon sokat sétáltam, Randwickben volt az étterem, onnan gyalogoltam Bondi Junctionig, közben felfedeztem a Queens és Centennial Parkokat, amik hatalmasak voltak, csa a domb tetejéről néztem őket, de nálunk egy város ekkora.
Aztán egy megállot mentem Edgecliff be, ahol aztán rossz uton indultam el és vissza gyalogoltam Bondi Junctionba :D.
De nem béntam mert az Edgeckiff road on gyalogoltam végig, és hát nagyon durva gazdagság van ott, egyfolytában nyomtam a gombot a gépen.
Közben kétszer is megállitottak, előszőr egy fasz olyan 41 50 közötti, elkezdte magyarázni hogy a fák olyanok mint a harry potterbne, meg hogy német e vagyok, :)
Aztán kérdezgette hogy milyen a vizumom és hogy könnyü e 1 évre megkapni, és nagyábol elmegyaráztamneki, nem tudom mennyit értett meg belőle, hogy hogyan is megy ez. Minden esetre nagyon barátságos volt, és a végén kezet fogott velem, meg mondta hogy érezzem jol magam itt.
A másik egy nő volt akinek a háta előtt fotoztam egy nagyon régi Lancia Fulviát, és kérdezte hogy tetszik e. Persze mondtam hogy igen mert eze gy nagyon rika autóü meg hogy olasz autó és az itt ritka dolog. Tulajdonképpen még otthon sem láttam ilyet.
Aztán mondot valamit amit nem nagyon értettem, de szerintem azt mondta hogy jobb lenne ha piros lenne nem pedig fehér, vagy valami ilyesmi. Aztán köszönt és bement a házba.
Szoval nagyon kedvesek voltak, pedig zenét hallagattam, mindkétszer csak azt vettem észre hogy rámnéznek és motog a szájuk, de nem zavartatták magukat:)
Aztán meg ahogy mentem tovább teljesen véletlenül beleakadtam egy Raul Wallenberg szoborba, az itteni zsidók állították az emlékére. Ez aztán a nagy nemzetközi kavar, budapesti Svéd diplomata szobra Ausztráliában aki zsidókat mentett a második világháborúban Magyarországon
Nagyon elfáradtam mire hazaértem, de élveztem, egész jo volt az idő egész nap, egy csomo fotot csináltam. Majd feltöltöm őket,de most nincs időm mert kell menni a kaptárba mosogatni. Ja egy pókot is fotoztam amit ne láttam előtte, majd azt is feltöltöm.
Üdv
T
